Negyedik rész – Vándorút

A titkos terv az, hogy folytatjuk ezt az életmódot, amíg csak tudjuk. Ezt a náci Németország titkos tervéhez hasonlítanám, ami egy nyílt titok volt, mindenki tudta, hogy azok a zsidók nem nyaralni mennek, de senki se beszélt róla. És erről se beszél senki.

Ez ijesztő, demokráciában élünk. De nem tájékoztatnak minket, és nem is figyelünk. És nem kérdezünk.

Amint a civilizáció felerősödött, az egyéneket egyre infantilisebbé tette, egyre kevésbé tudunk saját véleményt alkotni, ellátni magunk, egy nyáj lettünk, a körülöttünk lévőket és híres embereket másoljuk.

Az egyik út a kétségbeesésbe, és teljes reménytelenségbe vezet. A másik a teljes kipusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy elég bölcsek legyünk jól döntetni. – Woody Allen

A helyzet vészes, ahogy a világra szabadulnak a klímaváltozás, olajcsúcs, túlnépesedés, kihalási hullám hatásai. A világvégére jegyek kaphatóak most péntektől. Az amerikai életmód nem fenntartható. Ez azt jelenti, hogy vége lesz. Emlékezzünk rá, hogy harminc éve azt mondtuk, hogy ha harminc éven belül nem cselekszünk, bajban leszünk. Nos, ez most van, és bajban is vagyunk, mert nem cselekedtünk. Megszegtük az élet alapszabályait, és ennek következményei mára világosak. Emlékezzünk a titkos tervre. A domináns kultúra nem fog leállni, mielőtt elpusztítana mindent. Nem tud leállni. Hibás feltételezéseken alapul és nem tartom megjavíthatónak. Csak eldobni lehet, hogy helyébe valami új nőhessen. Ezt meg kell gondolnunk.

Rengeteg emberi tudás elveszett. Mielőtt tudomány lett volna, az emberek akkor is értették a világot. Tudták hogyan kell kapcsolatba lépni a világgal. És ezt a fajta szemléletet a tudomány kiirtotta azzal, hogy azt mondta „én majd megmutatom, hogyan lehet irányítani a világot!”

Meg kell értenünk, hogy részei vagyunk egy életközösségnek, nem urai, vagy védelmezői, csak egy faj a sok közül. Megvan a hatalmunk, hogy elpusztítsuk ezt a közösséget, de ezzel elpusztítjuk magunk is.

Ha nem jövünk rá, hol van a helyünk a világban, nem lesz helyünk a világban.

Nem mondtam, hogy könnyű lesz. Csak azt, hogy az igazság. – Morpheus, A Mátrix

Sok könyvet olvastam a világ helyzetéről, és észrevettem egy érdekes dolgot: a vidám fejezetet. Egy egész könyvnyi baljós és kemény tény után, van egy fejezet a végén, ami szerint ha csak megtesszük ezt vagy azt, megoldhatjuk a helyzetet. Hogy bár sokminden aggasztó lehet, sok reményt is találhatunk. Én nem szeretem a vidám fejezeteket, mert újra elaltattak. Azt sejtetik, hogy valahol, valaki, valahogy kezeli a helyzetet, én meg folytathatom saját életem. És hát még van harminc évünk hátra, ugye? Ráérünk még. Sajnálom, de szerintem az idő lejárt. Nincs boldog fejezetem számodra. Nincs egy lista könnyű és fájdalommentes megoldásokról. Nincs terv, amivel a vonat akármeddig mehetne ezen a sínen. Semmi módot nem látok erre. Ha lesz egy boldog fejezet, azt közösen kell megírnunk, az élet egész közösségével együtt, az élő világ lapjain.

Néha arról álmodom, hogy az unokáim eljönnek, és kényelmetlenek ezek az álmok, mert az unokáim egy szennyezett helyről jöttek, ahol nem tudnak lélegezni, és azt kérdik tőlem: nagyapa, hogy engedhetted meg ezt?

Úgy gondolom, majd visszanéznek, és csóválják a fejüket, „Mi történt ezekkel az emberekkel? Hogy veszthettek szem elől ilyen alapvető dolgokat?”

A magányos farkasok korának vége. Gyülekezzetek!... Mi vagyunk azok, akikre vártunk. – egy Hopi Öreg beszéde

Van egy új történet, amely kialakulóban van. A Nagy Fordulat története. Az elfordulás az uralom és halál kultúrájától egy életigenlő és megújító kultúra felé. Az egész világon vannak, akik beszélnek erről. A buddhista mélyökológus Joanna Macy beszél erről munkacsoportjaiban. Az író és aktivista David Korten e történetről ír. Ezt a történetet mesélhetnék a leszármazottaink, akik visszatekintenek jelenünkre. Az ükunokáink rémálmainak szönyei leszünk, vagy a Nagy Fordulat történetének hősei? Gyaláznak majd minket majd pusztításaink miatt, vagy énekeikben tisztelik majd a megsebzett törzset, akik képesek voltak visszalépni a szakadék széléről és visszataláltak az élet közösségébe? Dönthetünk, kik leszünk.

Egy rész bennem még mindig arra vágyik, hogy valakik majd megoldják az egészet. Valakik, akiknek ez a dolga, azért fizetjük, hogy bölcs szülőként vigyázzanak ránk. Fura érzés rádöbbenni, hogy nem tudják, és nem fogják.

Nem hiszem, hogy az amerikai élet, minden bőségünk ellenére olyan lenne, mint aminek beállítják. De az emberek félnek beszélni erről. Azt hiszik, egyedül vannak mély elégedetlenségükkel.

Ez tényleg igazán szomorú, és az amerikai kultúra erre tipikus példa. Menj el egy bevásárlóközpontba és nézd meg az embereket és a helyet. Annyira sekély és értelmetlen az egész, hogy az mélyen elkeserítő.

Légy bátor, és nagy erők szegődnek melléd. – Basil King

Nézd! Ezek vagyunk mi? Fogyasztók? Vásárlók? Dolgozók? Szavazók? Az öntudatunk számokból és csekkekből és a GDP-ből állna? Azért vagyunk a Földön, hogy sajtburgereket adjunk el egymásnak, és ráordítsunk gyerekeinkre és bohóc-autókban utazgassunk és elaludjunk a TV előtt? Azért pusztítjuk el a bolygót, mint Dmitry Orlov kérdezi, hogy még egy kicsit kényelmesen élhessünk?

Gyakran újra emlékeztetnem kell magam: ez a kultúra nem maga az emberiség. Csak egy a kultúrák tízezreiből, ami létezett bolygónkon. Csak egy a kultúrák közül, ami ma létezik. Az, hogy lerohanta a világot nem jelent semmit a helyességéről, nagyságáról, vagy végzetéről. Csak azt, hogy a szociális evolúció rendszere a rövidtávú hatalom szerint válogat, együttérzés vagy épelméjűség vagy hosszútávú túlélőképesség helyett. Szerintem sokkal többek vagyunk, mint valaha hittük volna. A kapcsolatok és értelem hiánya megnyomorított minket a kultúránk sekély talaján. Ideje feléleszteni létezésünk ezen alapjait.

Ami igazán fontos az, hogy mi teremt értéket, mit jelent egy jól leélt élet?

Az embereknek van egy múltja, amikor sokkal jobb kapcsolatban éltek a természeti világgal, a bolygóval. Sokkal fenntarthatóbban, spirituálisabban, közösségibben. Ezek vagyunk mi.

Ahogy ez az egész elkezd változni és összeomlani, valójában egy lehetőséget kapunk, hogy visszatérjünk önmagunkhoz. Hogy felnőjünk mint egyének és kultúra.

A kezdeményezések korában vagyunk. Egy tömeges kezdeményezés egy új kultúráért. Kutatás egy jobb vízióért. Jelen kultúránk arroganciáját, gyerekes sérthetetlenség- és jogosultság-tudatát le kell vetnünk, hogy megszülethessen egy felnőttebb kapcsolat- és felelősségtudat az élet közössége iránt. Ez a kezdeményezések feladata, belépni egy felnőtt kultúrába, elfoglalni igazi helyünk az élet közösségében, és újra beleszeretni a világba. Meg tudjuk tenni, ha így döntünk. De csak ha letesszük a világ elleni őrült háborúban viselt fegyvereink. Csak ha feladjuk az uralmat és visszatérünk egy kapcsolatba.

Az emberi nagyság nem abból áll, ha a Föld uralkodói, hanem ha szerves részei vagyunk.

Végtelen növekedést akarsz? Megkaphatod. Amire csak vágytál, és többet. Növekedést a kapcsolatokban, tapasztalatokban, öntudatban, lélekben, szeretetben, közösségben, tevékenységben. Növekedést célokban és jelentésben és előrelátásban. Amint visszalépünk az élet közösségébe, meglátjuk azt, ami mindig is igaz volt: minden élet a mi oldalunkon áll. A jegesmedvék, szilfák, keselyűk, lazacok, szitakötők és planktonok. Együtt járunk majd a széllel és vízzel. Alattunk hegyek, felettünk a csillagok. A tigrisek vére járja át ereink, lovak lélegzete tüdeink. Sokkal közelebb leszünk az igazi hatalomhoz, mint amit az uralom beteges fantáziái jelentettek. Hatalom másokkal együtt, és nem mások fölött. Egy faj hatalma, amely átlépte a beavatást és felnőtt.

Azt hiszem meg kell néznünk, mit akarunk igazán, és hogy a civilizáció megadja-e ezt nekünk, és ha nem, mi adhatná meg?

Mit jelent lebontani a civilizációt? Megakadályozni a gazdagokat abban, hogy lopjanak a szegényektől és elpusztíthassák a világot. Nem tudok rá jobb definíciót.

Nincs semmi igazi ok, ami miatt az egész amerikai nemzet ne tudna szembenézni a valósággal. Csak el kell vetnünk a kapitalizmus ideáját, hogy vállalatok irányítanak mindent. El kell vetnünk a gazdasági növekedés ideáját. Nem lehetetlen.

Volt egy jó hagyomány a Cheyenne Kutya Harcosok között. Volt egy erős kötelük, és egy cövek, amihez a lovaikat kötötték. A kötelet magukhoz rögzítették, a másik végére pedig a cöveket. És a csatában lecövekelték magukat. Ezzel elszántságukat mutatták be. Mert így vagy meghalsz, vagy a csata után segít valaki kiszabadítani. A kérdés, amit felteszek: mikor és hol cövekelnéd le magad? Mikor mondod azt, hogy nem hátrálsz meg többet?

És eljött a nap, amikor begubózva maradni több fájdalommal járt, mint a kockázat, amit a kivirágzás jelentett. – Anais Nin

Az utódaink figyelnek minket. Mit teszünk? Ideje megfontoltnak lenni, meglátni a világ valódi helyzetét, olvasni a hazugságok között, utánaszámolni és tanulmányozni a világ helyzetét. Lesz belőle vizsga. A paradigmaváltáshoz meg kell kérdőjeleznünk legmélyebb alapfeltevéseink, ekkor kihuny a jelenlegi világnézetünk. Egy új történetbe lépünk, el a piramisoktól és az omladozó épülettől, kitörve a börtönből. Válaszd a saját metaforád, saját kalandod. De válassz.

Ideje őszintének lenni. Érző, élő állati testek milliói van jelenleg bezárva és kihasználva. Városokba, kabinokba, gyárakba, plázákba, közlekedési dugókba, és iskolatermekbe. A nem gazdag és fehér emberek máris tudják ezt. Mi lenne, ha engednénk magunknak, hogy érezzünk eziránt? A bolygó egész életközössége fenyegetve van. Hol cövekeljük le magunk? Mikor állunk ki? Mikor lesz bátorságunk, hogy átérezzük, ami történik?

Az érzelmeink a leggyorsabb út vissza elfelejtett önmagunkhoz. Ideje nyíltnak és szerénynek lenni. Hatalmas erők vannak a világban, láthatók és láthatatlanok. Ideje segítséget kérni. Őseinktől, Isteneinktől. Menj ki, feküdj le a földre, és kérd meg a földet és az eget és az környező életet. És hallgasd meg válaszuk. Hallgasd meg a talaj és kövek, szél és víz szavát. A felhők, mókusok, bogarak és fák szavát. A világ elmondja nekünk, amit tud, ha csak nyugodtan figyelünk. És ideje beszélni. Felszólalni az igazságért, beszélgetni a világ helyzetéről mindenkivel. Közösen vagyunk ebben, és milyen jó felfedezni, hogy nem vagyunk egyedül!

Ideje cselekedni. Rengeteg munka vár kimerült világunkban, és már vannak, akik dolgoznak ezeken. Találd meg őket, csatlakozz, mentsd meg a folyókat, és állj ki az igazadért a városi tanács előtt. Oszd meg tudásod, alkoss helyi közösségeket, mezőgazdaság helyett tanulj permakultúrát, és termeld meg saját ételed. Ismerd meg a gyógynövényeket. Mint Derrick Jensen mondja, mindezekre szükség van.

Találd meg saját munkád, és végezd. Itt az idő. De mi van a robogó vonattal? Hogy fodul a Nagy Fordulat? Várhatunk a vonat kisiklásáig, és reménykedhetünk nem öl meg minket és minden mást, de ha felnövünk talán örömmel és tudatosan is szétszedhetjük a régi rozsdás kultúrát, ami már nem minket szolgál. Ez lehetetlennek tűnhet, de ha az alternatíva a kihalás, nincs mit vesztenünk. Mi emberek egykor tudtunk élni ezen a bolygón, néhányan még mindig tudnak, és ez a jó hír. Megtehető. Sokkal többre vagyunk képesek, mint a Birodalom.

Nem tudsz új földeket felfedezni, ha nem vagy hajlandó hosszú időre szem elől veszteni a partot. – Andre Gide

Ugorjunk le a vonatról, és építsünk csónakot. A vonatot a sínek vezetik, és lendülete miatt nehéz irányítani. De a csónak más! A csónak kihajózhat az ismeretlenbe, a szél és víz által vezetve. Lehet mentőcsónak, ami bölcsességet ment meg, miközben dúl a vihar. Lehet bárka, megvédve az életet, amíg az özönvíz tart. Egy csónak új kalandok közé vihet, messze a jelenlegi paradigmától, az ismeretlen jövő felé. Találd meg embereid, és építs csónakot, egy helyi közösséget, akik a világot szolgálják, és megvédik egy táj életét.

Vagy hajózz a nagyobb világban, harcolj a pusztítás ellen, gyógyítsd be a sebeket, alakíts kapcsolatokat, és változtass meg szemléleteket. Építs bárkát, amivel új kalandokba vághatsz. Építsd most! A jég olvad, a víz emelkedik. El kell szakadnunk a parttól. Nem tudom, hogy túl fogom-e élni az ipari civilizáció összeomlását, vagy a klímaváltozást. De azt tudom, hogy van választásom. Mindegyikünknek van. Szembenézhetek mindezzel hamburgerrel és sültkrumplival a kezemben, vagy pedig tudatosan és céltudattal. Kezdeményezően, az élet közösségének felnőtt tagjaként. Felállva, hogy megvédjem ezt a Földet, amit szeretek.

Én ezt választom, ide cövekelem magam. Kiállok az igazamért. De nehéz egyedül. Mások is csatlakoznak, és ha jöttök velünk, egyre erősebbek leszünk. Közösen elindulhatunk az új földek felé. Micsoda út!