Események

Nincsenek események

Látogatók

Ma:3
Tegnap:6
A hónapban:181
Összesen:79194

Jelenleg online

Nincs
Ecsedi János Krisztián
A RÁNK TUKMÁLT "VÁLSÁG"
2009.08.16 21:57:27

Sziasztok,


találtam egy nagyon jó cikket!

  Ha fejben kijelentjük, hogy nem lesz válság, jól fog minden menni, akkor
  azt teremtjük meg magunknak! Mert a gondolatnak önmegvalósító ereje van, teremtő ereje!
  Magyarországon azt sugallják a politikusok, hogy rosszabbúl fog menni,


 Amerikában már lehet hallani, hogy a közvéleménynek azt mondogatják, hogy ősszel vége a gazdasági válságnak, pont az ellentétét ami nálunk történik!
 

és pont ezt kell a fejben is elhitetni!


+ + +


A ránk tukmált válság


  Nők Lapja Egészség
  Szendi Gábor - Klinikai szakpszichológus
  2009. 07. 04.


   Reggeltől estig azt halljuk, hogyan zuhannak a részvényárfolyamok, minek

  megy fel éppen az ára, hány embert bocsátottak el, mekkora az

  államháztartás hiánya, és mennyit kell elvenni az emberektől, hogy betömjék a lyukakat.

  Szakértők azt jósolják, lesz még rosszabb is, ez csak a kezdet. Vajon a

  lelkünkre hogyan hat mindez?

   De tessék mondani, tulajdonképpen mi az a válság? Gyerekkoromban döbbenten

  tudtam meg, hogy a Nap 7,5 milliárd év múlva vörös óriássá változik, és a

  Föld porrá ég. Aztán ahogy nődögéltem, és nem történt semmi, lassan

  megnyugodtam. Amikor kiderült, hogy tágul a világegyetem, az már alig

  viselt meg.

 

 Honnan ez a hidegvér? Onnan, hogy az idők során megtanultam, akármilyen

 katasztrófa-forgató könyv is kerül nyilvánosságra, abból engem csak az

  aggasszon, ami a saját vagy szeretteim sorsát érinti, és ami ellen tudok is

  tenni valamit. Tudom, sokan felszisszennek most, hogy ez cinizmus. De

  tévednek. Se érdektelen, se közömbös, se passzív nem vagyok. Optimistán,

  céltudatosan, hatékonyan szeretném élni az életemet. Az érdekel, mi az, ami

  engem érint, mi az, amit én tehetek.

  

A válságfikció

 

Tegyük fel, élnénk egy tanyán, ahol se újság, se rádió, se televízió nem
  volna. Olykor bebicikliznénk a vegyesboltba, megvennénk, amire szükségünk
  van, de aztán csak terelgetnénk a disznónkat, kapálnánk a földet, és
  esténként megfejnénk a tehenet. Egy nap a boltban ugyanazért többet
  kérnének. - Miért kerül most többe a kolbász? - kérdeznénk. Az eladó
  megvonná a vállát: - Mostantól drágább - felelné.
 

 Aztán a villanyszámla is nagyobb lenne, a díjbeszedő is vonogatná a vállát,
  mit tudja ő azt, miért, de mostantól ennyi. Szívnánk egyet a fogunkon,
  rövidebb kolbászt kérnénk, és kevesebbet égetnénk a villanyt. De azért
  elvolnánk, terelgetnénk, kapálgatnánk, fejegetnénk. Egy nap drága autóval
  öltönyös emberek érkeznének, komoly arccal elmagyaráznák, hogy válság van.
  Válság? Igen, és most a népnek össze kéne fogni, szűkebbre kell húzni a
  nadrágszíjat, és mellesleg szavazzunk rájuk. Válság? Miféle válság van?
  Akkor felhős arccal elmagyaráznák, hogy az amerikai ingatlanpiac bedőlt,
  hogy a BUX-index zuhan, hogy a maastrichti kritériumoknak meg kell
  felelnünk, ezért nagy megtakarításokat kell foganatosítani. Mi csak állnánk
  bambán, egy szót nem értenénk, csak arra gondolnák: nekünk ehhez mi közünk?
  Azt értjük, hogy rövidebb kolbászt veszünk, kevesebbet világítunk. Ha ez a
  válság, hát istenem. Hogy lehetnek ilyen közömbösek, csóválnák a fejüket az
  öltönyös emberek, és elporzanának drága autójukkal.
 

 A válság a polgár számára fikció, átláthatatlan folyamat, olyan, mint a

 világegyetem tágulása. Elhitetik velünk, hogy részesei és alakítói vagyunk
  a nagy folyamatoknak. Amit eddig a hátunk mögött elszúrtak, azt most hirtelen
  közös üggyé, közös felelősséggé akarják tenni. A politika és a média arra
  kényszerít bennünket, hogy reggeltől estig a válságban gondolkodjunk, hogy
  a válság gondolata hasson át, szorongasson és bénítson meg minket.
  De jó ez valamire? Azon aggódjam, hogy a Nikkei-index esik? Azt se tudom,
  mi az.
  A napi életemben következik-e valami abból, hogy a Nap egyszer majd vörös
  óriássá dagad?

  Tanult tehetetlenség

  

Természetesen nem a struccpolitikáról beszélek. Csupán arról, hogyan
  fordítsuk le emberi léptékre a válsághisztériát. A válság, ahogy most
  tálalják, olyan, mint az úthenger, amely jön, jön, és elkerülhetetlenül
  kilapít mindenkit. A válság irracionális, megfoghatatlan, valójában a lélek
  kivetített ősi rettegése. A válság az a fölénk magasodó sötét szörnyalak,
  akiben mindenki a saját félelmeit ismerheti fel. Az elkerülhetetlen,
  kivédhetetlen nyomasztó végzet rémképe a tanult tehetetlenség jól ismert
  állapotát hozza létre. Az ember letargiába zuhan, úgy érzi, tehetetlen a rá
  váró feladatokkal szemben, értelmetlennek és hiábavalónak érzi a további
  harcot. A tanult tehetetlenség fontos jellemzője az általános önfeladás;
  ilyenkor az ember már akkor sem küzd, amikor még küzdhetne. Fontos
  megérteni, hogy a tanult tehetetlenség nem az objektív lehetőségekről szól,
  hanem egy hiedelem. Lehet, hogy elég volna rövidebb kolbászt venni,
  kevesebbet világítani, de aki a közelgő világ végét vizionálja, az
  értelmetlennek lát minden ésszerű lépést. De lehet, hogy a polgár életében
  nem is a világ vége a fő veszély, hanem csak az, hogy kijöjjön a
  fizetéséből.
 

Nincs válság.

 

A válság makrogazdasági folyamatok szerencsétlen, baljóslatú
elnevezése.

Problémák, nehézségek voltak, vannak, lesznek, de mindenkinek
  csak annyi és akkora, amekkora beszüremlik az életébe. A történelem már
  csak ilyen. Háborúk, forradalmak, recessziók és konjunktúrák váltogatták egymást
  mindig és eztán is. Az ember mindig is benne élt a történelemben, és mindig
  is igyekezett megküzdeni az életébe betörő ártó hatásokkal. Tegye hát
  mindenki a dolgát. Kinek könnyebb lesz, kinek nehezebb.

 

Önbeteljesítő jóslat
  

Ha elhisszük, hogy válság van, elkezdünk a válság szerint élni, és
  előbb-utóbb létrehozzuk a válságot! A történelem során megannyiszor
  megjósolták a világ végét. Ekkor tömegek hagytak fel a munkával, az emberek
  elherdálták javaikat, az adósok nem adták meg tartozásaikat, a földeken nem
  vetettek, hisz minek, közeleg az utolsó ítélet. Aztán a Messiás csak nem
  jött el, de gazdasági értelemben tényleg majdnem világ vége lett.
  Az önbeteljesítő jóslat egy helyzet téves értelmezésével kezdődik, amelyből
  aztán olyan viselkedések következnek, melyek végül beigazolják és valóra
  váltják az eredetileg téves koncepciót. Robert Rosenthal kísérleteivel
  megmutatta, hogy ha egy osztályban a gyerekek véletlenül kiválasztott
  csoportjáról hamis tesztek alapján azt állítják, hogy szuperintelligensek ,
  akkor ezek a gyerekek az év végére kiváló eredményt fognak produkálni, a
  "buták" pedig leromlanak. A Rosenthal-hatás lényege, hogy a dolgokról
  alkotott hiedelem megvalósítja a hiedelmet. A harmincas években az amerikai
  Hawthorne Nyugati Villanyerőműben azt kezdték vizsgálni, mivel lehet
  fokozni a munkások teljesítményét. A munkások tudtak a vizsgálat céljáról, és
  minden változtatásra azt hitték, hogy ettől tényleg nőni fog a teljesítményük -
  ezért aztán nőtt is.
 

 Aki elhiszi, hogy válság van, aki elhiszi, hogy az most tönkre fogja zúzni

az ő kis életét, az akaratlanul is legrosszabb félelmeit valósítja meg. Aki
  viszont azt gondolja, vannak nehézségek, melyek valahogyan csak
  megoldhatók, az meg is fogja őket oldani.
 

Mi tegyünk és mit ne?
 

 A válságpropaganda arra jó a politikának, hogy el lehet vele fedni minden
  eddigi melléfogást, totojázást, erőtlenséget. Rossz példa, ne tegyük ezt a
  saját életünkben!
  Azzal sem érünk sokat, ha keressük a hibásokat. Mások hibáztatása jó
  szorongáslevezetés, de nem old meg semmit, csupán felment minket a
  cselekvés felelőssége alól. Akárki és akármi okozta életünk nehézségeit, megoldani
  csak mi tudjuk. Önmagunk hibáztatása sem vezet semmire. Hajdani döntéseink
  a legjobb döntéseknek tűntek, csak a körülmények változtak meg közben. Nincs
 tévedés, csak próbálkozás és tapasztalat. Aki nem ellensége önmagának, az

 mindig a legjobbat akarja tenni - a rendelkezésére álló információk
  alapján.
  

A sors tehát nem kipécézett minket, a sors nem büntetni akar minket, nem
  vagyunk balekok, sem lúzerek, sem áldozatok.
 

 A nehézségek nem személyre szólóan nekünk érkeztek, csak minket találtak
  el.
  Vigyázzunk a szavakra, a szavaknak bénító vagy éppen mozgósító hatalmuk
  van.
 

 Ahogy nehézség van és nem totális válság, úgy az elbocsájtás, a valutakamat

  megugrása, az eladósodás nem bukás, sem nem vereség, sem nem csőd, hanem

  megoldandó probléma. Ami után megy tovább az élet.

  És ami az életben talán a legfontosabb:

mindig azt becsüljük, annak örüljünk, ami van, és ne azon siránkozzunk, amit elvesztettünk vagy amit  soha el sem értünk.

 

http://www.nlcafe.hu/nlegeszseg/20090704/a_rank_tukmalt_valsag/





Címkék:


 



Blog about joomla | IDOBlog - blog for joomla 1.5