Események

Nincsenek események

Látogatók

Ma:15
Tegnap:18
A hónapban:294
Összesen:74541

Jelenleg online

Nincs
Vörös Sándor
Születés Ünnep Szeged TITOK Klub előadása
2010.10.20 22:40:22

2010.10.15  SzSzKSz Kossuth Zsuzsanna Tagintézménye

1. terem
15.50-16.30 • Környezetvédelem a gyermekgondozásban,-nevelésben. Gyakorlati példák, tanácsok gyermekeink jövőjéért Pintér Éva Beszélgetés TITOK klub

Az előadást időben a megadott helyen elkezdhettük. Körülbelül 10-en vettek részt az előadáson, melyet Pintér Éva tartott meg. Nagyon sok fontos dologről esett szó, a táplálkozástól, a mindennapi okosságokig. Az előadás fantasztikusan sikerült, öröm volt látni az érdeklődő arcokat, majd a maradék 5-10 percben a felmerülő, kérdéseket is megbeszéltük. A helyszínen szórólapokat helyeztünk el, illetve egy új kapcsolattal gazdagodtunk. :)

Az előadásért köszönet: Pintér Évának

A lehetőségért, köszönet a Magyarországi Dúlák Egyesülete szegedi csoportjának

http://programajanlo.babafalva.hu/szuletes-unnep-szeged/

http://www.egyensuly-csaladicentrum.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=18&Itemid=27



Címkék: Születés ünnepe | TITOK | környezetvédelem

Találatok: 2497 | Bővebben...


 
Vörös Sándor
Öko-Nap Bonifert Domonkos Általános Iskolával
2010.10.20 21:58:41

2010. október 7-én részt vettünk a szegedi Makkosházi Általános Iskola Öko-Napján. A diákok különböző versenyeken vettek részt, melynek a TITOK Klub is részese volt, annál inkább az a három ember, aki a három állomást vezette, amit vállaltunk. Személy szerint köszönet Pintér Évának, Szániel Ádámnak, Vörös Sándornak.

A megérkezésünk kicsit döcögős volt, de aztán gyorsan minden és mindenki a helyére került.

Három állomás: Madarak felismerése hangokról, képekről, Hulladékszelektálás, Környezeti activity. A kisebbeknek állatokat kellett eljátszani, míg a nagyobbaknak egyszerűbb környezettel kapcsolatos dolgokat.

 

A délelőtt során mindannyian kitettünk magunkért és úgy vélem a kicsi és nagyobb diákok egyaránt jól érezték magukat és nagyon ügyesek is voltak. :) A hibátlanul elvégzett feladatokért max. 10 pont volt adható, de előfordult hogy többet is adtunk, ha indokolt volt, viszont vontunk is, ha úgy alakult.

A rendezvény délig tartott, mely kellemes beszélgetéssel, értékeléssel zárult a szervezők körében :)

 

http://www.makkoshazi-altisk.sulinet.hu/iskola/index.php/fooldal/1-iskolai-elet-rendezvenyek/66-oekonap-2010-oktober-7

 

Életképek:

 

 

Környezettudatos activity Évával

 

Madárhangok és képek felismerése Ádámmal 1

 

 

Madárhangok és képek felismerése Ádámmal 2

 



Címkék: Ökonap | TITOK | Klub

Találatok: 1769 | Bővebben...


 
Vörös Sándor
Kihelyezett fim klub a Kutatók éjszakáján
2010.10.20 21:54:21

2010. szeptember 24. Milleniumi Kávéház

 

 

Sajnos nem a legnagyobb sikerek, közé tartozik, mivel idő szűkében nem tudtunk nagyon hirdetni, ami a létszámon igen csak meglátszódott L

Illetve, hogy a kávézó másik része felújítás alatt áll, így nem nagyon sok embert járt arra felé.

Viszont levetítettük a Közösség ereje című filmet. Ha valaki nem ismerné  Kubáról szól, illetve arról, hogyan lábaltak ki a válságból. Nagyon tanulságos ajánlom mindenkinek.

Így a film klubot megrövidítettük, de úgy gondoljuk, amennyiben működne hetente egy film klubot, tartanánk itt!

 



Címkék: film klub | TITOK

Találatok: 1528 | Bővebben...


 
Vörös Sándor
Tikopia hálózatfrissítő hétvégéről 2010.szept.17-19.
2010.10.02 14:41:06

A TITOK Klubot négyen képviseltük a rendezvényen. Személy szerint Bajusz Tamás, Nyőgér István, Szániel Ádám, Vörös Sándor.

Ádám barátommal a 9:45-ös vonattal indultunk Budapestre. Körülbelül dél magasságában meg is érkeztünk a Nyugati pályaudvarra.

Az esős idő ellenére egy két kitérő után a Moszkva térre mentünk, majd innen busszal a Csillebércre. Meg kell jegyezni ez azért nem volt annyira egyszerű, de körülbelül 15 órára meg is érkeztünk a szállóra.

Itt barátságos fogadtatás várt bennünket, ennek örömére 16 órakor össze is ültünk a szálló földszintjén, bemutatkoztunk ki-ki pedig a másikat mutatta be, közben még érkeztek kollégák (Tamás, Isti).

A bemutatkozás után három csapatra oszlottunk és megváltottuk a világot, ezt közös vacsora követte, melyen nagyon sokat beszélgettünk egymással.

A vacsorát követően olyan csapatépítő játékokban vettünk részt, amelyek hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, ezáltal megalapozva a hálózat jövőjét és közös munkánkat. Ez éjfélig tartott. Majd akik nem tudtak vagy akartak aludni, felfedezésre indultunk, a szálló környezetében az esőben, majd ez átváltott énektanulásba Isti barátunknak köszönhetően. Így kellőképpen felkészülve valamennyi alvással a reggeli ébresztőre.

Másnap reggel 8:30-kor kezdetét vette az énekes ébresztő, aminek örömét a még gyűrt tekintetek jelezték. A reggeli is jó hangulatban és kötetlen beszélgetéssel zajlott.

Körülbelül 10 órakor kezdetét vette a tréning, Domschitz Mátyás trénerrel.

Az első feladat az volt, hogy párokba rendeződve, irányított beszélgetést folytattunk 40 percig 5 perces váltásokkal, életünk inspiráló pillanatairól. Itt megtanulhattuk a közlés és hallgatás művészetét.

A második feladat az volt, hogy a résztvevő szervezeteknek be kellett mutatni magukat 8-10 mondatba beleépítve erősségeiket, illetve ami jellemző rájuk.

Majd ebéd után ötletbörze szerűen igyekeztük visszaadni, kitől mire emlékszünk.

A gyakorlat után kezdetét vette a résztvevő szervezetek bemutatkozása, közöttük a TITOK Klubé is. Ez a program a délutánt ki is töltötte.

 

Résztvevő szervezetek:

 

GATE Zöld Klub, Bercsényi Zöld Kör-BME, Ybl Diákközösség, BME Egyetemi Zöld Kör, BOCS Alapítvány, EEKSz – VHE, ELTE KKlub, TITOK Klub.

 

A vacsoráig még egy előadást halhattunk trénerünktől a hálózatépítésről.

A vacsora szintén jó hangulatban telt.

A szabadidő központban egy 24 órás bicikliversenyt is tartottak, amit az eső miatt nem tudtak befejezni, illetve átváltott bickli sárba tolásba majd abbamaradt.

Az este szintén fantasztikusan telt, megnéztük, melyik csapat, hogy képzelte el a világ megváltását, illetve rövid filmet nézhettünk az építészek jóvoltából. A eset pikantériája az volt, hogy a projektorros vetítésre a női mosdóban került sor.

Az est fennmaradó részében közösségi játékokat játszottunk.

A rövid éjszaka után, hamar virradt. 8:30-kor volt a reggeli. Majd a délelőttöt tréning töltötte ki. Itt meghallgattuk trénerünk előadásának megmaradt részét, majd ezt követően a résztvevő szervezetek egymással egyeztettek, hogy miben tudnánk összefogni, illetve a hálózat jövőjéről, nagy közös jövőről ötletéltünk. Mindezt értékelés zárta, végszó és az utolsó közös ebéd. Összepakolás és búcsúzás, fájó szívvel,  szép élményekkel, és már 16 órakor robogtunk is vonattal hazafelé…KÉPEK: picasaweb.google.hu/safian.fanni/2010091719IIITikopiaKonferencia



Címkék: TITOK Klub | Tikopia

Találatok: 1792 | Bővebben...


 
Vörös Sándor
Állás foglalás
2010.09.21 14:16:43

A bejegyzésben úgy érzem szükséges állást foglalni abban, hogy szervezeti szinten nem vagyunk elkötelezve semelyik vallásnak, egyháznak, vagy politikai irányzatnak. Ezek mindenkinek saját magánszférájába tartoznak. Mivel tagjaink e tekintetben igen sok rétűek, nem teszünk különbséget. Mindenkit szeretettel várunk és látunk, vallástól politikai nézettől függetlenül. Mivel a környezet védelme, minden ember feladata és kötelessége. Nem pedig emberek kis csoportjának kiváltsága.

Ennek tekintetében és szellemében, vannak kapcsolataink egyházi közösségekkel, mint civil szervezetekkel, mert úgy gondoljuk, hogy a Föld bolygónak mindannyiunkra szüksége van.

Sándor



Címkék:

Találatok: 1653 | Bővebben...


 
Bajusz Tamás
Film klub
2009.11.02 12:41:18


Kedves TITOK Klub Tagok, és sokan mások!

Eddigi legnagyobb szabású akciónk, ezen a héten:

Civil szervezetek összefogásában

www.greenpeace.hu , www.vedegylet.hu , www.titokklub.org



A Hülyeség kora / The age of stupid

http://nelegyhulye.com/

film vetítése



3 nap:

November

4. (szerda)

 5. (csütörtök)

6. (péntek)

3 helyszín:

Milleniumi kávéház (Dugonics tér 12.)

TTK előadó (Egyetem u. 2. (BTK))

MONO zenebár (Wesselényi u. 6. (volt Gin-Tonic))

3 esély,

hogy Te is lásd, mivé lehet a Föld pár évtized alatt, ha nem teszünk ellene:

20:00 órától

19:00 órától

18:00 órától
 
„A vetítésekről szóló plakát mellékelve van, a terjesztése ajánlott,
kérünk, ne légy hülye!”



Címkék:

Találatok: 1682 | Bővebben...


 
Jankó András
Miért nem vagyunk kapcsolatban a valósággal?
2009.09.03 10:07:49

A teljes saját blagom a http://jand.info/ címen olvasható.

 

Keith Farnish "Time's Up!" (Lejárt az idő) című könyvében összeírt egy tízes listát arról, hogy mik a fő okai, ami miatt a domináns kultúra emberei a valóságtól elszakadva élnek. Ezeket a társadalom vezetői eszközként használják, hogy a jelenlegi struktúrát fenntarthassák.

Egy: Jutalmazz, ha jó fogyasztók vagyunk

Elég körülnézni a minket körülvevő reklámáradatban: mennyiféle boldogságot ígérget megannyi különféle termék! A dolgunk csak annyi, hogy szolgáljuk a gazdaságot a munkánkkal, majd elmenjünk egy boltba a jól megérdemelt jutalmunkért. És ha mégse működne ez úgy, ahogy ígérik? Csalódottságuk forrását a legtöbben nem képesek az egész rendszerben látni, amely arra van kiépítve, hogy folyamatosan új áligényeket generáljon, miközben megakadályozza, hogy az emberek megelégedhessenek az életükkel. Így miután kiábrándultunk egy új tárgyból, jöhet a következő,  ami persze majd jobb lesz… Nagyon nehéz függőség ez, és ha fel is ismertük, hogy ez a körforgás valójában nem boldogít, még mindig nem könnyű kiszállni. Mélyebb és tartalmasabb célokat kell keresnünk az életünknek, amiért dolgozhatunk.

Kettő: Hadd érezzük jól magunk triviális dolgokat csinálva

Használj takarékos izzót, zárd el a csapot, a lámpát, hasznosíts újra. Megannyi apró tanács, amik bár nem hülyeségek, de összességükben is vajmi keveset érnek. És a lényeg mögöttük mindig ugyanaz: nem kell változtatnod az életeden, vásárolj, vezess, dolgozz tovább ugyanúgy, és ha véletlenül aggódnál életviteled a tágabb világra való hatásairól, íme egy lista, amit betartva elmondhatod, hogy "környezettudatosan" élsz. A csapda ott van, hogy hiába fogyasztassz kevesebb áramot, vizet, üzemanyagot: jelenlegi gazdaságunk lényegében a "szabadrablás" elve alapján működik, minden rendelkezésre álló erőforrásra lecsap valamilyen iparág, hogy felhasználva profitot termeljen. Ebben a rendszerben a kollektív takarékosság, az egész rendszer össz-fogyasztásának és -szennyezésének visszavétele nem tud megtörténni. Továbbá az energiatakarékos izzók, és sok hasonló "zöldebb" árucikk legyártása még szennyezőbb az eddigieknél, tehát ismét valójában semmi nem történik, csak a káros hatások jobb takargatása.

Egyetlen tényleges hasznos eredménye van megtanulni kevesebb, és csak a létfontosságú erőforrásokból élni: könnyebben tudsz majd alkalmazkodni, amikor muszáj lesz csökkenteni, és mások számára is sok hasznos tudást átadhatsz. De tévedés azt hinni, hogy ezzel a jelen helyzetben a természeti környezet helyzetén segítesz (bár rendkívül népszerű tévedés, főként mivel az előbb említett okokból a nagyvállalatok/politikusok is szívesen terjesztik).

Három: Adj korlátolt szabadságot

Mit jelent is a szabadság? A legátfogóbb válasz valami ilyesmi lehetne: jogod van úgy élni, ahogy akarsz, feltéve, hogy másoknak is meghagyod ezt a jogát. De ez már túl általános definíció is, a gyakorlatban nehezen értelmezhető, és a mai világban messze nem is érvényesül semmi ilyesmi. Nézzük csak a legalapvetőbb jogokat, amire az embernek szüksége van: tiszta víz, levegő, élelmiszer, lakóhely, és bizonyos szellemi és testi ingerek. Ma a világon többmilliárd embernek ezekhez nincs megfelelő hozzáférése, és nem-emberi testvéreink sokmilliárdjaitól is megvonjuk ezeket a jogokat. Amit kapunk cserébe, azok olyan válogatott "szabadságok", amik nem korlátozzák a gazdagok és vállalatok további profittermelését. A politikai választás tökéletes példa erre. Emma Goldmannak tulajdonítják gyakran a mondást: "Ha a választással bármit meg lehetne változtatni, betiltanák". Valójában a világ minden nemzetében a törvények és a politikai berendezkedés olyan, hogy kielégítse a nép változás iránti vágyát, anélkül, hogy bármi lényegi változhatna: ahol az emberek tisztában vannak azzal, hogy földjeiket tönkreteszik és lakóhelyüket elpusztítják, ott kemény állami erőszakkal  tartják fenn a "rendet", egy TV-függő, jól betört fogyasztókból álló társadalomban a nyílt elnyomást lejjebb lehet venni, és meg lehet azt is engedni, hogy az emberek változást követelve masírozzanak az utcán (persze szigorú felügyelet mellett), hadd kapja meg a nép az érzést, hogy "csinálnak valamit", miközben minden folyik tovább ugyanúgy.

Négy: Add meg a választás illúzióját

Nem csak a politika, hanem a fogyasztói életmód is rengeteg hamis választás elé állít. Választhatsz a különféle autómárkák közül, de nem választhatsz egy olyan világot, amit nem tesz tönkre az autóipar. Választhatsz sokféle munkát, amennyiben az a gazdaságot szolgálja, de csak azért kapsz pénzt, amiből valaki más még többet profitál. Választhatsz sokezernyi élelmiszer közül, amennyiben nem teszed fel a kényes kérdést, honnan is való, és hogyan állították elő. Ha elég sokminden közül válaszhatsz, talán megfeledkezel róla, hogy mi is az, ami nincs a listában.

Egy képen kívüli riporter megkérdez egy nőt: "Mit választana inkább: egy autót vagy egy tisztább környezetet?

A nő szünetet tart, látszólag elgondolkodva, mielőtt válaszolna: "Nem tudom elképzelni az életemet az autóm nélkül. Természetesen inkább választanám a tiszta környezetet, de úgy gondolom ezt a kompromisszumot nagyon nehéz lenne meghozni jelenlegi helyzetünkben."

A hirdetés egy bemondó hangjával végződik, hogy a BP dolgozik egy szebb világ megteremtésén.

Milyen lehetne a hirdetés, ha megváltoztatnánk erre: "Mit választana inkább: egy bolygót, amit nem szennyez be, és tesz szó szerint tönkre az autóipar és az ipari civilizáció más hatásai, vagy egy autót?"

[Derrick Jensen: Végjáték]

Sablon termékek, sablon munkák, sablon emberek, sablon életek. Még ha lázadni akarsz, akkor is találsz olyan szubkultúrát, ahol készen kapod a lázadás mintáit.

Öt: Adj nekünk egy Álmot

Ismét a reklámok: tele vannak mosolygó emberekkel. Az utcákon, bevásárlóközpontokban, munkahelyeken, iskolákban járva kicsit máshogy fest a kép. De sokunk szeme előtt ott lebeg az Álom: hacsak egy jó munkám lesz, sokat keresek, szép családom lesz, autóm, házam, mindenem, akkor szép lesz az élet… Elég a gazdagabb rétegekben szétnézni, hogy ez sincs így: bár fizikailag mindent megszerezhetnek, az életük gyakran mégis depresszió és kiábrándultság.

A fogyasztói kultúra célja az, hogy fő kérdés, amit az emberek feltesznek maguknak többé nem az, hogy "mit tudok elérni az életemben?", hanem, hogy "mit tudok megvásárolni?". A jelen pillanat átélése és élvezete elvész, ahogy elmerülünk lélekölő munkáinkban, marad az Álom, a hamis jövőkép, ami a körforgásban tart.

Hat: Használd ki a bizalmunk

Mély emberi igény bízni valakiben vagy valamiben. Ha azt mondanám neked, hogy üss meg valakit, csak azért, mert fájdalmat akarok okozni neki, valószínűleg elutasítanál és feljelentenél. Ha felvennék egy fehér köpenyt, beinvitálnálak egy laborba, és elmagyaráznám, hogy egy kísérlet részeként egy üvegfal másik oldalán lévő embernek kell rettenetesen fájdalmas elektromos ütéseket adnod, talán azt mondanád, "kösz, de nem". Illetve biztos vagy ebben?

Stanley Milgram híres kísérletei csak megerősítették azt, amit eddig is tudtunk: egy zárt szituációban az emberek sokkal inkább engedelmeskednek egy tekintélyt képviselő személynek, és sokkal messzebbre hajlandóak elmenni, mint egyébként. Milgram azt kutatta, hogy miként volt képes a náci hatalmi hierarchia rengeteg embert belevinni szörnyűségek elvégzésébe: inkább váltak gyilokosokká, minthogy engedelmedetlenségükkel az alakulat rosszhírét keltsék. Azoknak, akik megtorlás nélkül is megtagadhatták volna a parancsot, hogy zsidókat öljenek, csak 20%-a tette meg.

Kevésbé drámai, de hasonló helyzettel szembesülnek rengetegen, akik munkájuk valódi hatásaiba nem mernek belegondolni, mégha lenne is választása otthagyni az adott munkát. Ha valaki azt mondja, hogy jó és hasznos, amit csinálok, akkor könnyebb ezt elhinni, mint elkezdeni boncolgatni, hogy ténylegesen kinek/minek is jó. Szóval bár a pénzveszteséggel való fenyegetettség is egy nagyon fontos tényező abban, hogy miért folytatnak sokan erősen pusztító tevékenységeket, de gyakran talán erre sincs szükség: szívesen tesszük, amit mondanak nekünk, főleg ha jól be van kenve az "ipari fejlődés" vagy egy "hasznos szolgáltatás" mázával.

Hét: Hazudj nekünk

Az emberi faj túléléséhez, sőt boldog életéhez mindenek előtt egy jól működő, egészséges, nagy diverzitású természeti világra van szükségünk. De ha bekapcsoljuk a TV-t, rádiót, vagy kinyitunk egy újságot, erről hallunk vagy olvasunk-e: a természeti világ egészségének, diverzitásának csökkenése vagy növekedése, hogy milyen fajok népessége szaporodik vagy csökken? Vagy inkább erről: milyen piacok emelkednek és zuhannak, hány új munkahely van, és hány szűnt meg, mely vállalatok terjeszkednek, és melyek mennek csődbe? A gazdaság van beállítva mindenhatónak, a természeti világ legjobb esetben is csak lábjegyzet.

Lehetetlen a semmiből valamit teremteni. A gazdaság nem a semmiből húzza elő a "javakat", hanem természeti erőforrások felhasználásával, akár az olaj, a fémek, kövek, vagy akár az őserdők. Mégis lényegében úgy van előadva, mintha a több és jobb termék előállítása pusztán a gazdaság varázslata lenne. De a gazdaság nem tud más bolygók erőforrásaira alapulni, csak a Föld, ami hajtja. A gazdasági növekedés nem jelent mást, mint az erőforrások egyre nagyobb ütemű átalakítását és végül szemétként való kiköpését.

Nyilvánvaló, hogy ez fenntarthatatlan, mégis állandóan bombáznak minket az üzenettel, hogy gazdasági növekedésre van szükségünk, hogy mint emberek fejlődhessünk. Persze, ha a "fejlődést" tisztán számokban értelmezzük, hogy hány számítógépünk, autónk van, mennyi energiát fogyasztunk, akkor ez így igaznak is tekinthető. Ha ennél ezoterikusabb (de egyszerűen: sokkalta fontosabb) szempontokat veszünk figyelembe, mint a tiszta víz és levegő, fizikai és lelki egészség, az önkifejezés szabadsága, és egy unokáink számára is élhető jövő, akkor a gazdasági növekedés minden tekintetben gyászos csődöt mond. Nem kellene pénzügyi gazdagság ahhoz, hogy tiszta vizünk lehessen, csak épeszű vízgazdálkodás, és főként az, hogy ne nyomja tele mérgekkel a vizeinket az ipar.

Végsősoron: a gazdasági növekedés, mint létszükséglet talán a legnagyobb hazugság, amit valaha az emberiség torkán lenyomtak. Mégis bevesszük, mert napról napra minden irányból ezt zúdítják ránk.

Nyolc: Félemlíts meg minket

A félelem korában élünk: félünk a bűnözőktől, a terroristáktól, a gazdasági válságtól. Igaz, néhányan még a klímaváltozás és talaj- és vízszennyezés hatásaitól is. Ezek mind válogatott, generált félelmek.

Hányan halnak meg gyilkosság, vagy terrorizmus áldozataként? A szám abszolút elenyésző ahhoz képest, ahány áldozatot szed a autó-közlekedés, a különféle ipari mérgek által keltett rák, egészségtelen étrendünk, és persze a háborúk (az "intézményes terrorizmus").

A hidegháború tökéletes példája a generált félelemnek: mindkét oldalon  volt egy centralizált, hataloméhes állam, amely a másik oldalt démonizálta, hogy a félelemben tartott népesség könnyebben irányítható legyen. Az erős külső ellenségkép állandó bűnbakként szolgál, és segít megakadályozni, hogy az emberek közelebb keressék a problémák forrását. Ma a "terrorizmus" az az árnykép, amire hivatkozva az USA és sok más nemzet hatalmas hadi gépezetet tart fenn.

Továbbá nem ritka, hogy a környezetvédőkre is ráüssék a terrorizmus bélyegét. Amikor a WWF - a legkonzervatívabb globális természetvédő egyesületek egyike - egy tervet nyújtott be az Amazon őserdőbeli nagy védett terület kijelöléséről, tipikus ellenállásba ütközött:

"Ez egy új fajta gyarmatosítás, egy nyílt összeesküvés, amelyben gazdasági és pénzügyi érdekek a kormányon kívüli szervezetek által cselekednek" nyilatkozta Lorenzo Carrasco, A Zöld Maffia című széles körben terjesztett környezetvédelem-ellenes vitairat szerzője. "Nyilvánvaló, hogy ezek az érdekeltségek meg akarják akadályozni Brazília és az Amazonas fejlesztését a védett terület kiépítésével, hogy ők irányíthassák ezt az ásványokban és sok más értékes természeti erőforrásban gazdag területet." [forrás (link)]

Ezen logika szerint a környezetvédők biztos nem akarhatnak mást egy földterülettel, amit az ipari gazdaság is csinál, mert minden mást eleve értelmetlennek tart. Sajnos az ilyen vélemény Brazíliában igenis népszerű: rengetegen látják a "természeti erőforrások" kihasználását az egyetlen módot az ország gazdasági felemelkedésére.

Kilenc: Használj ki minket

A rabszolgaság nem szűnt meg a bolygónkon, csak gazdasági köntösbe lett bújtatva: a világ sok táján az emberek többségének nincs más lehetősége a túlélésre, mint éhbérért naphosszat gyakran veszélyes, nehéz és lélekölő rutinmunkát végeznie. Az olajban gazdag területeken a népesség túlnyomó része erőszakkal elnyomva él, miközben a gazdag vezető réteg megszedi magát a profitokból, és bőven kapnak  külső katonai támogatást. A "javak" mögött, amiket fogyasztunk gyakran sokszáz ember szenvedése áll. Azok, akik ezen világméretű kizsákmányolás élvező felén vannak, igyekeznek nem figyelni arra, hogy mit is igényel az életmódjuk fenntartása a világ másik felén.

Az erőszakos elnyomásnak pedig meg van az a hatása, hogy az áldozatok is a tagadásba menekülnek. Sokan már ezt a tagadást gyermekkoruktól fogva tanulják, egy erőszakos szülő mellett a gyerek ösztönösen hajlamos abban hinni, hogy ő a rossz, és a "büntetést" megérdemli. Ez az egyetlen mód, ahogy fenntarthatja a hitét abban, hogy változtathat a dolgokon, egyébként a teljes reménytelenség várna rá. A zsidóüldözések idején is rengeteg zsidónak bűntudata volt, valami ilyesmi ösztönös gondolat szerint: ha ennyien őket hibáztatják, akkor biztos van benne valami igazság. Az ember hajlik rá, hogy a külső társadalom őrültségét és kegyetlenségét fogadja el normálisnak, talán mert az evolúciónk során a törzsi életmód is ezt programozta belénk, hogy a társadalomba minden áron be kell illeszkedni, a kitaszítottság sokkal biztosabb pusztulást jelent, mint bármi egyéb. Ez az erős igény arra, hogy hihessünk a külső világ igazságosságában, elvezet minket az utolsó, és egyik legfontosabb ponthoz:

Tíz: Adj reményt

Nem minden remény kártékony. "Remélem hamarosan újra találkozunk." - Egy kedves gesztus, amivel a másik számára érzékeltethetjük, hogy fontosnak és különlegesnek érezzük őt. Ez a fajta remény tiszta szívből átérezve, nem csak ártalmatlan, de boldogságot is teremt.

Van egy másfajta remény, amely nem ily ártalmatlan, sőt komoly következményei lehetnek. Egy sokat hivatkozott és nagy figyelemmel vezetett kutatás a szívbetegek operáció utáni felgyógyulását vizsgálva azt találta, hogy nincs mérhető különbség azok gyógyulása aránya között, akikért tudtukon kívül imádkoztak, és akikért nem. Viszont azok között, akik tudták, hogy imádkoznak értük,akár 20%-kal kevesebb volt a felgyógyulók aránya. Néhányan ezt úgy értelmezték,  hogy azokra nagyobb stressz hárult, hogy meg akartak felelni az imáknak, de talán a legjelentősebb ok nem ez.

Hanem a remény.

Amikor reménykedsz valamiben - és nem egyszerű jókívánságból, hanem mély remény van benned aziránt, hogy valami úgy történjen, ahogy szeretnéd - akkor valójában ez csökkenti a motivációd, hogy ténylegesen megdolgozz az adott végkifejletért. A reménnyel áthárítod a felelősséget egy rajtad kívül álló hatalomra, ahelyett, hogy felismernéd mi a te valódi feladatod az adott helyzetben.

Minden nap, szinte minden módon áthárítjuk a cselekedeteink iránti felelősséget másokra. A vallási vezetőkre bízzuk, hogy imádkozzanak a lelkünk érdekében, vagy egyre gyakoribbá válik, hogy a természeti környezetünk érdekében is. A politikusokra bízzuk, hogy irányítsák a társadalmat, gazdaságot, az egész bolygót. A vállalatokra bízzuk, hogy megadják vágyott javainkat, és bölcsen bánjanak a profittal, jó béreket fizessenek, és hallgassanak a szakszervezetekre, és szépen kérjük őket, hogy ne tegyék tönkre a bolygót. A környezetvédő szervezetekre bízzuk, hogy óvják a bolygót helyettünk és értünk, és lobbizzanak erősen.

Szavazunk, és reménykedünk, hogy a politikusok jót cselekednek, miután kormányra kerülnek. Ha vásárlunk egy terméket, reménykedünk, hogy a vállalat minden érintett érdekeit figyelembe véve állította elő az adott dolgot. Amikor aláírunk egy petíciót, vagy tüntetésre megyünk, reménykedünk, hogy jobbá teszi a dolgokat. De ez sosem ilyen egyszerű.

A remények egymással szemben is állhatnak: a te reményed, hogy az adott politikus növeli a szennyező anyagok szabályozását, egy másik emberével, aki ugyanennek a csökkentését reméli tőle. A reményed a vállalatok iránt ütközik a részvényesek reményével, hogy az adott cég mindenekfölött a profitját növeli. A petíció vagy tüntetés lehet, hogy növeli a reményedet a változás iránt, de valójában csak levezethetted a dühöd és együttérzésed egy szimbolikus akció által, ami nem fenyeget egyetlen médiaigazgatót, cégvezetőt, vagy államfőt. De már kész vagy reménykedni benne, hogy minden jóra fordulhat, és nem keresel egyéb utakat.

Amikor feladjuk a külső segítség iránti reményt, amikor feladjuk a reményt, hogy a borzalmas helyzetünk valahogy majd magától megoldódik, amikor feladjuk a reményt, hogy a helyzet valahogy nem válik még rosszabbá, akkor végre szabadok lehetünk - igazán szabadok - hogy őszintén elkezdhessünk azon dolgozni, hogy mélyrehatóan megoldást keressünk a problémákra. Ahol a remény meghal, elkezdődik a cselekvés.

[Derrick Jensen: Végjáték]

Mit lehet tenni? Ezt még részletesebben is kifejtem még, most csak röviden: az egyik legfontosabb dolog az, hogy ezen felsorolt pszichológiai eszközök leleplezésén és aláaknázásán dolgozunk saját életünkben, környezetünkben, vagy akár a tágabb társadalomban egyaránt. Találd meg a kapcsolatot újra a való világgal, törj ki a rendszer által keltett illúziókból. És bár az út nagyon nehéz lesz, ha megdolgozunk érte, és felfedezzük igazi vágyainkat az életben a rengeteg külsőleg belénkdumált áligény mögött, egy szebb életet teremthetünk magunk és környezetünk számára.



Címkék: akció | Végjáték | pszichológia

Találatok: 1846 | Bővebben...


 
Ecsedi János Krisztián
A RÁNK TUKMÁLT "VÁLSÁG"
2009.08.16 21:57:27

Sziasztok,


találtam egy nagyon jó cikket!

  Ha fejben kijelentjük, hogy nem lesz válság, jól fog minden menni, akkor
  azt teremtjük meg magunknak! Mert a gondolatnak önmegvalósító ereje van, teremtő ereje!
  Magyarországon azt sugallják a politikusok, hogy rosszabbúl fog menni,


 Amerikában már lehet hallani, hogy a közvéleménynek azt mondogatják, hogy ősszel vége a gazdasági válságnak, pont az ellentétét ami nálunk történik!
 

és pont ezt kell a fejben is elhitetni!


+ + +


A ránk tukmált válság


  Nők Lapja Egészség
  Szendi Gábor - Klinikai szakpszichológus
  2009. 07. 04.


   Reggeltől estig azt halljuk, hogyan zuhannak a részvényárfolyamok, minek

  megy fel éppen az ára, hány embert bocsátottak el, mekkora az

  államháztartás hiánya, és mennyit kell elvenni az emberektől, hogy betömjék a lyukakat.

  Szakértők azt jósolják, lesz még rosszabb is, ez csak a kezdet. Vajon a

  lelkünkre hogyan hat mindez?

   De tessék mondani, tulajdonképpen mi az a válság? Gyerekkoromban döbbenten

  tudtam meg, hogy a Nap 7,5 milliárd év múlva vörös óriássá változik, és a

  Föld porrá ég. Aztán ahogy nődögéltem, és nem történt semmi, lassan

  megnyugodtam. Amikor kiderült, hogy tágul a világegyetem, az már alig

  viselt meg.

 

 Honnan ez a hidegvér? Onnan, hogy az idők során megtanultam, akármilyen

 katasztrófa-forgató könyv is kerül nyilvánosságra, abból engem csak az

  aggasszon, ami a saját vagy szeretteim sorsát érinti, és ami ellen tudok is

  tenni valamit. Tudom, sokan felszisszennek most, hogy ez cinizmus. De

  tévednek. Se érdektelen, se közömbös, se passzív nem vagyok. Optimistán,

  céltudatosan, hatékonyan szeretném élni az életemet. Az érdekel, mi az, ami

  engem érint, mi az, amit én tehetek.

  

A válságfikció

 

Tegyük fel, élnénk egy tanyán, ahol se újság, se rádió, se televízió nem
  volna. Olykor bebicikliznénk a vegyesboltba, megvennénk, amire szükségünk
  van, de aztán csak terelgetnénk a disznónkat, kapálnánk a földet, és
  esténként megfejnénk a tehenet. Egy nap a boltban ugyanazért többet
  kérnének. - Miért kerül most többe a kolbász? - kérdeznénk. Az eladó
  megvonná a vállát: - Mostantól drágább - felelné.
 

 Aztán a villanyszámla is nagyobb lenne, a díjbeszedő is vonogatná a vállát,
  mit tudja ő azt, miért, de mostantól ennyi. Szívnánk egyet a fogunkon,
  rövidebb kolbászt kérnénk, és kevesebbet égetnénk a villanyt. De azért
  elvolnánk, terelgetnénk, kapálgatnánk, fejegetnénk. Egy nap drága autóval
  öltönyös emberek érkeznének, komoly arccal elmagyaráznák, hogy válság van.
  Válság? Igen, és most a népnek össze kéne fogni, szűkebbre kell húzni a
  nadrágszíjat, és mellesleg szavazzunk rájuk. Válság? Miféle válság van?
  Akkor felhős arccal elmagyaráznák, hogy az amerikai ingatlanpiac bedőlt,
  hogy a BUX-index zuhan, hogy a maastrichti kritériumoknak meg kell
  felelnünk, ezért nagy megtakarításokat kell foganatosítani. Mi csak állnánk
  bambán, egy szót nem értenénk, csak arra gondolnák: nekünk ehhez mi közünk?
  Azt értjük, hogy rövidebb kolbászt veszünk, kevesebbet világítunk. Ha ez a
  válság, hát istenem. Hogy lehetnek ilyen közömbösek, csóválnák a fejüket az
  öltönyös emberek, és elporzanának drága autójukkal.
 

 A válság a polgár számára fikció, átláthatatlan folyamat, olyan, mint a

 világegyetem tágulása. Elhitetik velünk, hogy részesei és alakítói vagyunk
  a nagy folyamatoknak. Amit eddig a hátunk mögött elszúrtak, azt most hirtelen
  közös üggyé, közös felelősséggé akarják tenni. A politika és a média arra
  kényszerít bennünket, hogy reggeltől estig a válságban gondolkodjunk, hogy
  a válság gondolata hasson át, szorongasson és bénítson meg minket.
  De jó ez valamire? Azon aggódjam, hogy a Nikkei-index esik? Azt se tudom,
  mi az.
  A napi életemben következik-e valami abból, hogy a Nap egyszer majd vörös
  óriássá dagad?

  Tanult tehetetlenség

  

Természetesen nem a struccpolitikáról beszélek. Csupán arról, hogyan
  fordítsuk le emberi léptékre a válsághisztériát. A válság, ahogy most
  tálalják, olyan, mint az úthenger, amely jön, jön, és elkerülhetetlenül
  kilapít mindenkit. A válság irracionális, megfoghatatlan, valójában a lélek
  kivetített ősi rettegése. A válság az a fölénk magasodó sötét szörnyalak,
  akiben mindenki a saját félelmeit ismerheti fel. Az elkerülhetetlen,
  kivédhetetlen nyomasztó végzet rémképe a tanult tehetetlenség jól ismert
  állapotát hozza létre. Az ember letargiába zuhan, úgy érzi, tehetetlen a rá
  váró feladatokkal szemben, értelmetlennek és hiábavalónak érzi a további
  harcot. A tanult tehetetlenség fontos jellemzője az általános önfeladás;
  ilyenkor az ember már akkor sem küzd, amikor még küzdhetne. Fontos
  megérteni, hogy a tanult tehetetlenség nem az objektív lehetőségekről szól,
  hanem egy hiedelem. Lehet, hogy elég volna rövidebb kolbászt venni,
  kevesebbet világítani, de aki a közelgő világ végét vizionálja, az
  értelmetlennek lát minden ésszerű lépést. De lehet, hogy a polgár életében
  nem is a világ vége a fő veszély, hanem csak az, hogy kijöjjön a
  fizetéséből.
 

Nincs válság.

 

A válság makrogazdasági folyamatok szerencsétlen, baljóslatú
elnevezése.

Problémák, nehézségek voltak, vannak, lesznek, de mindenkinek
  csak annyi és akkora, amekkora beszüremlik az életébe. A történelem már
  csak ilyen. Háborúk, forradalmak, recessziók és konjunktúrák váltogatták egymást
  mindig és eztán is. Az ember mindig is benne élt a történelemben, és mindig
  is igyekezett megküzdeni az életébe betörő ártó hatásokkal. Tegye hát
  mindenki a dolgát. Kinek könnyebb lesz, kinek nehezebb.

 

Önbeteljesítő jóslat
  

Ha elhisszük, hogy válság van, elkezdünk a válság szerint élni, és
  előbb-utóbb létrehozzuk a válságot! A történelem során megannyiszor
  megjósolták a világ végét. Ekkor tömegek hagytak fel a munkával, az emberek
  elherdálták javaikat, az adósok nem adták meg tartozásaikat, a földeken nem
  vetettek, hisz minek, közeleg az utolsó ítélet. Aztán a Messiás csak nem
  jött el, de gazdasági értelemben tényleg majdnem világ vége lett.
  Az önbeteljesítő jóslat egy helyzet téves értelmezésével kezdődik, amelyből
  aztán olyan viselkedések következnek, melyek végül beigazolják és valóra
  váltják az eredetileg téves koncepciót. Robert Rosenthal kísérleteivel
  megmutatta, hogy ha egy osztályban a gyerekek véletlenül kiválasztott
  csoportjáról hamis tesztek alapján azt állítják, hogy szuperintelligensek ,
  akkor ezek a gyerekek az év végére kiváló eredményt fognak produkálni, a
  "buták" pedig leromlanak. A Rosenthal-hatás lényege, hogy a dolgokról
  alkotott hiedelem megvalósítja a hiedelmet. A harmincas években az amerikai
  Hawthorne Nyugati Villanyerőműben azt kezdték vizsgálni, mivel lehet
  fokozni a munkások teljesítményét. A munkások tudtak a vizsgálat céljáról, és
  minden változtatásra azt hitték, hogy ettől tényleg nőni fog a teljesítményük -
  ezért aztán nőtt is.
 

 Aki elhiszi, hogy válság van, aki elhiszi, hogy az most tönkre fogja zúzni

az ő kis életét, az akaratlanul is legrosszabb félelmeit valósítja meg. Aki
  viszont azt gondolja, vannak nehézségek, melyek valahogyan csak
  megoldhatók, az meg is fogja őket oldani.
 

Mi tegyünk és mit ne?
 

 A válságpropaganda arra jó a politikának, hogy el lehet vele fedni minden
  eddigi melléfogást, totojázást, erőtlenséget. Rossz példa, ne tegyük ezt a
  saját életünkben!
  Azzal sem érünk sokat, ha keressük a hibásokat. Mások hibáztatása jó
  szorongáslevezetés, de nem old meg semmit, csupán felment minket a
  cselekvés felelőssége alól. Akárki és akármi okozta életünk nehézségeit, megoldani
  csak mi tudjuk. Önmagunk hibáztatása sem vezet semmire. Hajdani döntéseink
  a legjobb döntéseknek tűntek, csak a körülmények változtak meg közben. Nincs
 tévedés, csak próbálkozás és tapasztalat. Aki nem ellensége önmagának, az

 mindig a legjobbat akarja tenni - a rendelkezésére álló információk
  alapján.
  

A sors tehát nem kipécézett minket, a sors nem büntetni akar minket, nem
  vagyunk balekok, sem lúzerek, sem áldozatok.
 

 A nehézségek nem személyre szólóan nekünk érkeztek, csak minket találtak
  el.
  Vigyázzunk a szavakra, a szavaknak bénító vagy éppen mozgósító hatalmuk
  van.
 

 Ahogy nehézség van és nem totális válság, úgy az elbocsájtás, a valutakamat

  megugrása, az eladósodás nem bukás, sem nem vereség, sem nem csőd, hanem

  megoldandó probléma. Ami után megy tovább az élet.

  És ami az életben talán a legfontosabb:

mindig azt becsüljük, annak örüljünk, ami van, és ne azon siránkozzunk, amit elvesztettünk vagy amit  soha el sem értünk.

 

http://www.nlcafe.hu/nlegeszseg/20090704/a_rank_tukmalt_valsag/




Címkék:

Találatok: 1190 | Bővebben...


 
Bajusz Tamás
Szemétszedés megint
2009.06.16 08:43:49

Itt az újabb Gp-es akció (ők elég aktívak:)=

2009. június 23-án (kedden) 18:00-tól a Millenium Kávéházban vetítést
tartunk.
Egy pár percben röviden bemutatjuk a Greenpeace tevékenységét, utána
pedig lesz egy nem túl hosszú film (kb. 40 perc) a Szójáról.
Majd fakultatív programként a kitartó, lelkes emberkékkel elmegyünk
szemetet szedni. :)
(Akinek ismerős Öko-kedd)

Ha ráértek, mindenképp gyertek el!!!!

Szeretettel várunk mindenkit!

Pussz (ezt megint Adrien írta körímélen...:)

Üdv! Tamás.

 

Helló!

A szegedi Greenpeace-csoport szemétszedést szervez, ill. nem tudom ki szervezi, de biztos nem küldenek el senkit, aki segíteni akar!
Farkas Adrientől jöt egy körímél (ő szervezi a fent említett csoportot többekközött, amúgy Jugyus, környezettan tanár ha jól emlékszem)  gondoltam közzé teszem amit írt:

Sziasztok!

Akinek van kedve, június 16-án (kedden) szemétszedés lesz a rakparton.
Bár ez még nem a mi szervezésünkben, de aki ráér és kedve van,
besegíthet! Én biztos ott leszek. :)
18:45-kor lesz a találkozó a Móra Múzeum lépcsőjén.
Egyébként ez egy új kezdeményezés, egy fiatalokból álló kis csoport,
akik azt tűzték ki célul maguknak, hogy minden héten kedden
megtisztítanak Szegeden egy részt.

További szép napot!

Pussz

Persze kicsit későn szólok, de ha valaki érdeklődik a dolog iránt, vagy a Greenpeace iránt, az nyugodtan írhat Adriennek ()! Ők szeretettel várnak minden komoly aktivista jelöltet, és persze mi is szívesen együttműködnénk velük. Jövő hétre pedig filmvetítést szerveznek, erről majd részleteket később!!!

Minden jót!
Tamás.



Címkék:

Találatok: 1585 | Bővebben...


 
Ecsedi János Krisztián
Faludy mai önpusztító fiataljai ...
2009.06.03 03:16:39

Faludy György:

Megfúlunk vagy éhenhalunk

 

Megfúlunk, ha a technikát folytatjuk

 

és éhenhalunk, hogyha abbahagyjuk

 

s megesszük egymást. Csak az öregek nem

értik e dilemmát, mivel kegyetlen, 

 

 

s azt hiszik: nincsen. Máshol az a nézet,

 

hogy házőrző lovagunk, a Természet

 

segít rajtunk és mennyei csodát vár

mint Trianonnál, Muhinál, Mohácsnál.

 

 

A fiatalok érzik vagy megsejtik

 

a jövendőt. De mit tehetnek? Semmit.

Próbálnak élni, mert tudják: maholnap

 

 

a lég szennyétől nem látják a holdat,

 

és mért teremtenének örökös

 

dolgokat, mikor nem lesz örökös?

 

 

(Budapest, 1996)

 

 

 + + +

 

 

 

Suhancos együttes:

Békét

 

 

 (avagy a Faludy fiataljai  és ami lényük, viselkedésük, életmódjuk, önpusztításuk mögött van... )

 

 

 

" (...)

ahogy mindegy, hogy deszka vagy kori.

(...)

Gőznek a fene se érti hogy bírja a bele
a sok whiskyt,
én meg játszom Snake Whiskint.
Hip-hop háborúzok,
aztán 30 évesen szívinfarktusban kinyúlok.
Tudod kinek kell ez?

Csak egy pici rap-jazz vagy jazz-rap.
Ezzel nem keresek sok ezret, csak keveset,
De még az is megeshet, hogy semmit.
Aki picit is belelát, tudja, hogy nem ér az egész ennyit.
Rajtam csak a Balázs barátom enyhít,
mikor jön a pálinkával,
belevágunk az éjszakába, pántlikával
Barna lányok, ha arra járok
mindig eszembe jut: Feri onnan jöttél...
18 évesen magadba minden éjjel újabb kést döftél.
A Szárival meg a többiekkel, 5 környi keverttel.

 (...)

Meg még egy rím, meg még egy sor,
mindig eggyel több sör, ahogy a dominó is dől.

(...) 

Mer szívtam eleget, de nem füvet,
az a másik, ami szerintem para.
Mert, amelyik haverom ráállt,
mára mind egy tompa pöcs.
Persze így könnyebb a világ,
de én inkább vagyok zilált
tisztán, mint cucc nélkül tiszta zilált,

(...)

Feri meg az NC mindig piált.
Magyar emberek lévén,
sörözve röhögtünk a tv-n,
mert inkább nevetek, mint sírok,
bár napról napra fojtogatnak hétköznapi kínok.

(...)
Ahogy elhúznál, de mégis maradsz,

(...)
Mikor egyes egyedül, mindenki a társaságba menekül.

Csábító a nagy Merci, sok kislány beleül.
Csábító a fehér csík, sok fickó belecsúszik.
Persze, amíg fiatal vagy játsszad csak Bruce Lee-t,
Mert ugye kurvából lesz a legjobb feleség,
és, hogy ez győzelem vagy vereség,
csupán nézőpont kérdése,
Én csak járkálok a ranglétrán, lépésről lépésre.

(...)

A holnap még várhat, mert ma még ma van,

Bentley-nek érzem, bár ez egy Trabant

(...)

Lelked vizéből, bánatom szomjára,
fegyver nélkül indultam el portyára.
Ahogy a gyenge keresztet vet minden kortyára, mondván: az utolsó,
pedig az utolsó mindig csak a koporsó.
1000 emberrel kerültem balhéba, yoo,
1000x megbántam, mint a kadét a leckét.
Fejem hiába vernéd szét,
ennél csúnyább úgysem leszek.

(...)

aztán jött pár krapek és mindig megtalálták,
az általuk vélt gyenge pontot,
miközben Feri pezsgőt bontott
és a sok buborék, rávezette Ferikét,
hogy kurva rég is rájöttek a lényegre,
Magad csak magad miatt szégyelld el,
és mielőtt tennél vagy mondanál, gondolkozz el egy picikét,
tudod az a pici kék madár az égen,
azért repül felettünk, hogy emlékeztessen egy fontos dologra:
Le van szarva a stressz, a gyűlölet, a hatalom, a karóra,

(...)

nekem sem ízlik sokszor a whiskey,
Gőz mégis a barátom, nektek ezt a számot jobb kezemként ajánlom."

 

 

 

+ + +

 

 

 

 Szepes Mária:

Kibékülés

 

 

 ( és szeretet ... kulcsok)

 

 

Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

 

 

 

 

                       Számomra Faludy verse a deszkásokat, görkoris extrém fiatalokat, tiniket juttatta eszembe, az önpusztító életű, céltalanul, álmok nélkül, kilátástalanul, tudatlanul bolyongó, ide-oda csapongó, vetődő fiatalokat, sajnos „felnőtteket” is, legyenek bár szlenggel deszkásoknak, hip-hoppereknek, rockereknek, „diszkópatkányoknak”, macsóknak, plázacicáknak, TTK-soknak, nagyiruhájú BTK-soknak, „kockafejű” programozóknak nevezve, vagy legyenek bár vegetáló szürke bárányok, süketek, némák, vakok, öntudatlanok,  legyen bár 150-es az IQ számuk is. Céljuk talán mégis, hogy céljuk legyen, álmuk az, hogy álmuk legyen. Mindünk kisebb-nagyobb elmebajban szenved ... betegek, bolondok, balgák, színészek vagyunk... ezen, kezdetnek, ha nevetünk, magunkon, és csak fele olyan komolyan vesszük magunkat, már fél gyógyulás :)... nem mi tehetünk azért, hogy beteg társadalomba, beteg lelkű emberek, család, szülők, stb. közé jöttünk, még ha a gyerek is választja a szülőt.

Faludy verse számomra a lenéző, gúnyolódó, megvető, köpködő, gyílkos tekinteteket juttatta eszembe a „nagyok”, „felnőttek”, szülői, nagyszülői generációk részéről vagy sajnos akár pont részemről, részünkről nem egyszer, talán pont tegnap is (?), amikkel Faludy fiataljait illetjük, akár minket, Faludy fiataljait, akár Faludy fiataljai Faludy fiataljait ...

                     Vedd észre, egyikü(n)k sem hibás! Mindenki, Faludy fiataljai és szüleik, nagyszüleik is nevelések áldozatai, szüleiké, nagyszüleiké, rendszerek, nézetek, filozófiák, korok neveléseinek áldozatai. Mindenkit szülő nevelt és azok szüleit is, meg azokét is. Senki sem hibás és mégis... A mindenkori első nevelők, emberek, szülők avagy ember előtti (föld)történeti korok, korszakokbeli lények a hibásak, a süllyedés, bukás mai szomorú kábító-kábított életeket, elferdüléseket, elfajzásokat teremtő okai valahol ott keresendők, valami törés ott esett meg, valami apró félresiklás, ami időben hatványozódva mára már a mai gigantikus méreteket öltött beteg jelenné torzította a világot.

 

De a nevelés lehet áldásos. Lásd Szepes Mária versét és a hozzá hasonló emberiséganyák, -atyák áldásos ébresztgetéseit, akik a fenti törés, bukás előtti időkre nyitogatják lelki szemeink, megpróbálva visszavezetni a tiszta, bölcs, építő, emelő Ősállapotba lélekgyermekeiket.

 

Csak olvastam Faludy versét és óriási tükörben láttam torz magam és embertársaim, tele előítéletekkel, korlátokkal, gátakkal, szeretetlenséggel, tudatlansággal, amivel gennyesen fröcsögve illetjük - gyáván persze csak magunkban, bár néha ma már hangos átokszavakkal is – ezeket a deszkás kölyköket, fiaik, unokáik űzött, vad, ön- és közveszélyes generációját, anélkül, hogy megpróbáltuk volna megérteni őket, porhüvelyük, testük, viselkedésük maszkja, burka alá bukni, lelkükbe lesni, esni, megismerni valódi érzéseik, vágyaik, álmatlanságaik, lázálmait, azok okát, hideget verejtékező félelmeik, bármit, ami mai önromboló életvitelüket eredményezte és hajtja, hajszolja, korbácsolja őket újabb és újabb gyilkos anyagokba ma is.

 

Áldásos az is, hogy ebben az óriási Faludy tükörben állva sikerült ebben a kérdésben kissé megvilágosodnom és már keresem az okokat, már közeledem a deszkás testvéreimmel való és minden rendű, rangú, fajtájú Embertársammal, Földi és Kozmikus Tesómmal való Egység felé. Hisz nyílván nem vagyunk egyedül ;)... Lám Faludy valamit megsejtett ezen fenti keresett okok egyikéből:

 

Faludy György:

Mint Erazmus meg More

Rozsos Gáboréknak

 

 

A közeli Paradicsomra vártam

 

mint Erazmus meg More ezerötszázban,

 

türelmesen és rémült tisztelettel,

 

amíg ötvenkilencben észrevettem,

 

 

hogy az ipar áldott, roppant vonatja

 

a pokolgépet is hozzánk vontatja,

 

s a füsttől és méregtől melyet termel

 

elpusztul fű, fa, állat s minden ember.

 

 

Sok millió helyett, amit reméltem,

 

be kell érnünk ötven jövendő évvel.

 

Segítség nincs. Nem akadt köztünk senki,

 

 

aki tudná, mit kell ez ellen tenni.

 

Ha lenne, akkor gyalogosan s vénen

 

hozzá mennék és elé hullnék térden.

 

(Budapest, 1996)

 

 

... 50 éve maradt Faludy fiataljainak, a suhancosoknak ... és az ipar áldott, roppant trójai favonata a pokolgépet lopta, vontatta be magában a világba. De ennek talán így kellett lennie, mintegy afféle kegyetlen lecke. Át kell(ett) esnünk fejben gyermekbetegségeinken, mint a tékozló, éretlen, felelőtlen, harácsoló, telhetetlen, önző természet, torz lélek, el kell veszítenünk talán ezt a csodálatos Földet, pompás faj, flóra és fauna gazdagságával, tiszta levegőjével, vizével, földjével, hogy értékelni tudjuk újra hosszú időkig, mit is veszíthetünk velük. Hogy valóban érezd egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Lelkünk, energiánk, ha nem is a mai értelemben vett emberi testben vagy nem is testben, de biztosan élni fogja még a megtisztult Földet. De az emberiség nagy atyjai és anyái, mint Szepes Mária és tanító társai, azzal bíztatnak minket, hogy a szelídek örökségül fogják bírni a Földet, a megtisztult Földet, az „ezeréves” békében. Az Új Föld és a Béke, Testvériség bizonyosság Tesó és közel. Akár már 50 év elteltével, majd egy hosszú álom és abból az Új Földre ébredés be is következhet az alapos minden szintű energetikai tisztítását, tisztulását követően ...

 

Köszönöm, hogy kitartottál eddig és elolvastad ezeket a gondolatokat. Most pedig arra kérlek Zöld Tesó, kimenve a nagy világ utcáira, utadban, jártadban-keltedben emlékezz arra, hogy a suhancos deszkások és önpusztító fiatal társaik, társaink 0-tól 100 éves korig nem tehetnek róla, nem hibásak, ... ne ítéld őket többé, ne klikkesedjetek, ne falkásodjatok, ne különüljetek, hanem keressétek a velük (is) és minden embertársunkkal való Egységet, segítve, tanítva, megértve, szeretve őket,  hiszen másik nagy oka önromboló természetüknek a szeretethiány. Nem hibásak és mégis... mivel öntudatlanok, tudatlanok, nem tudják, hogy önpusztító, sáska létük az Egészet nagyban öli, gyengíti, ez pedig törvényszerűen az ő betegségükhöz, végső soron halálukhoz is vezethet. Nem tudják, nem tudatosul bennük, nem fogalmazódik meg, csak bőrükön szenvedik el, érzik át, hogy az ember a bűneitől és nem a bűneiért bűnhődik. Nem tudják mit cselekszenek, ezért meg lehet, meg kell bocsátani nekik.

Neked már könnyű, könnyebb, mert hiszel Valamiben, Istenben, felettünk álló segítő kozmikus Erőkben, Lényekben, vagy Magadban, vagy az LMP-ben, vagy a GREEN-PEACE-ben, vagy az Emberben, aki képes felülemelkedni önző, egoista, gyilkos alteregóján és megállítani az egyensúlytalan fogyasztásból is eredő globális környezeti-, természeti , gazdasági válságot, szennyezést, rombolást, vagy hiszel az Új Földben, illetve birtokában vagy olyan ismereteknek, mint ÖKO-, BIOGAZDASÁG, -GAZDÁLKODÁS, ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁSOK, FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, melyek valóban megoldást jelentenének a globális környezetszennyezés felszámolására. De nézd deszkás kistesód, most említhetnék itt bárkit szegény agyonemlegetett deszkások helyett, bárkit, aki Faludy gazoktól kába, botorkáló, kilátástalan fiataljának számít: több, mint valószínű, hogy nem bírnak ilyen ökotudással, emiatt áldozatai a tudatlanságból is eredő depressziónak és általános borúlátásnak, hitetlenségnek és anyagias korszellemnek, mely nagyon is élő. Úgy érzi halálra van ítélve, nincs értelme nagyot álmodni, alkotni, magas fokú művészetekben, akár az Élet Művészetében kiteljesedni, azt tökélyre vinni, hisz –mint mondja- minek, úgyis minden az enyészeté lesz, még ebben a században és legyint mondván: az ember nem érdemli meg. Ami még szomorúbb, hogy sokan még közülük is ismerik ugyan Földünk fenti mentőöveit, de elfordulnak Földanyánktól és sodródva az árral, a többségbe olvadva, egyedüli felébredt világító lelkekként a szellemi-testi sötétségben, akik arra hivatottak, mint mi e körny.véd.klubban, hogy világítótornyokként a kiútra, a létező hazaútra világítsunk rá, az alvó tesók tengerében élő-halott zombi módjára mégis élik továbbra is az alvók környezet-, ezáltal önpusztító életét.

Azt hiszik Faludy fiataljai pár kénfüstös fojtogató, vérkönnyes évtized és teljes, örök megsemmisülés, nagy semmi következik. Szörnyű kép valóban: ezen keresztül értsük meg őket, mindenkit és első lépésként fogadjuk el őket. Mutassuk meg, hogy van szebb kép is. Talán Faludy is túl borúlátó volt. Legyen örökösünk. Lehet örökösünk. Csoda hát, hogy nincs motiváció éltükben, nincs alkotni vágyó szellemüknek dús, tiszta föld? Csak a kaotikus, zajos korszellem delíriumos, mérgezett talaja, közege marad lassan, amin törvényszerűen csak mutáns, deformált, elfajzott szellemi termék kelhet életre... lásd MusicTV-n egy időben mint utálatos, kis öklendező, fortyogó, fröcsögő szellem-, kísértetlénykék, amik minden új videoklipp elején és végén is,  

reklámblokkokban is megjelentek körbeköpködve a képernyőt belülről.

 

 

Mint nehéz viselkedésű, zabolátlan gyereket vezesd rá az alvókat  Tesó szeretettel, türelemmel a környezet-, test-, lélek-, Földtudatos életmódra MINDEN LÉNY JAVÁRA a Földön és Univerzumban. Élesztgesd, ébresztgesd őket! Amit érte, másért teszel, magadért teszed.

 

Béke,

Janchi



Címkék:

Találatok: 1008 | Bővebben...


 
2. oldal / 4
« ElsőElőző1234KövetkezőUtolsó »
Blog about joomla | IDOBlog - blog for joomla 1.5